Leírás
Hová tűnik a múlt, ha azok, akik alkották, széthullanak, mint az oldott kéve? Csak bízhatunk abban, hogy miközben élünk és teszünk-veszünk a világban, van a közelünkben egy Tamási Anna, aki figyel, töpreng, megjegyez. Ugyan emiatt az ő sajátos látószögéből vizsgálhatjuk a múltat, de ez sem baj, hiszen egy biztos. Az a közelmúlt, amit ő felidéz, szórakoztató, izgalmas, még akkor is, ha a történetek vége nem mindig derűs.
„– Bocsi Petikém, azt hittem, hogy a WC-ajtót nyitottam ki, mikor az éjjel a nagy sötétben kimentem hányni, ezek szerint csak az előszobáig jutottam, bocsi még egyszer, a farmerodat meg a pólódat mindjárt kimosom, és kiteszem az ablakba száradni.
– Ilyen állapotban hogy fogod kibírni a több mint egy óra ácsorgást a Kossuth téren?
– Azt hiszem, sehogy, de még addig kitalálok valamit.
Az avatandók busza befordul és megáll az Akadémia utcában, Markó hadnagy utoljára marad, és a díszelgő század századparancsnokának jelenti:
– Alezredes Elvtárs jelentem, az éjjel begyulladt a lyukas fogam, tele vagyok fájdalomcsillapítókkal, szédülök, émelygek, és még mindig nagyon fáj a fogam.
– Jól van Markó, hát tényleg borzasztóan néz ki, itt marad a buszon.
A fogfájós hadnagy a busz hátsó ülésein feküdve tisztán hallotta a tőle nem túl messze, merev vigyázzállásban feszengő eskütevők utolsó mondatát:
– Ha eskümet megszegem, sújtson a dolgozó nők magvetése.”
ISBN: 978-615-5007-34-7
Nyelv: magyar
Kötés: ragasztókötött
Formátum A5
Vélemények
Még nincsenek értékelések.