„A Kulákkönnyek című könyvem húsz elbeszélésben, emberi sorsokon keresztül mutatja be Kecskemét, a puszta és az itt élők történetét a XX. században. „Hírös” kecskeméti és kiskunfélegyházi parasztcsaládok leszármazottjaként erősen kötődöm a témához, így ügyeltem arra, hogy elkerüljem a hamis végleteket: a parasztromantikát, a túlidealizálást, ahogy a megvető gúnyt és lenézést is. Történelmi hűségre törekedtem, különös figyelmet fordítva a megdöbbentő emberi sorsokra és azokra az értékekre, melyek a vészterhes időkben is támaszt jelentettek.A könyv történelmi korszakokat és a parasztcsaládok helyzetét tekintve öt részre tagolódik: 1.) a Monarchia korától a II. világháborúig (Könnycsepp a régiekért); 2.) a II. világháború és a koalíciós évek (Könnycsepp a háborúban odaveszettekért); 3.) a Rákosi-rendszer és az 1956-os forradalom (Könnycsepp az üldözöttekért); 4.) a Kádár-rendszer (Könnycsepp az elbukottakért); 5.) az államszocializmus bukása és a rendszerváltozás időszaka (Könnycsepp a reménykedőkért).
A könyv középpontjában a sajátos kecskeméti parasztpolgári élet bemutatása áll. Ez a réteg lett a későbbiekben a kuláküldözés legfőbb célpontja. Nem véletlen, hogy Rákosi Mátyás 1948. augusztus 20-án Kecskemét főterén hirdette meg a kulákság megsemmisítésének programját. A Kulákkönnyek első két része felvezeti, a középső részletesen bemutatja a parasztpolgárság szenvedéseit. A könyvet lezáró két fejezet az üldöztetés egyéni és társadalmi következményeire koncentrál.
Röviden és divatosan: Kulákkönnyek – egy könyv a múltról, a jelennek és a jövőnek!”
/Horvát Gábor/
„A múlt században az volt az elvárás az írókkal szemben, hogy típusokat teremtsenek. A magyar irodalomban az egyik ilyen a zsírosparaszt. Aki szívja a szegény zsellér vérét, éhbérért hajtja hajnalhasadástól napnyugtáig a nincsteleneket, a más verejtékén hízik.
Ez a könyv nem tipizál. Sorsokat, életeket mutat be. Olyanokét, akik keményen és ésszel dolgoznak, akiknek a története maga a siker. Valaki dolgozik, és boldogul. Míg be nem avatkozik a típusokat alkotó történelem. Elveszi a földjét a szomszéd ország, aztán három évtized múlva törvények sora. És ha ez nem elég, elveszik a hitét, identitását, méltóságát. És ezzel talán örökre elveszett sok-sok emberi kincs, ami mindannyiunk öröksége lenne.
A szerző ezen kincsek maradékaiból alkotta meg a könyvét. Köszönet érte.”
/Szecsődy Péter, író, szerkesztő/